Juhtejes szappanok

Szappanaink elegáns illata és krémes állaga magas szintű ápolást kínál a testnek és a léleknek, kényeztetik az érzékeket! Kizárólag kiváló és nemes növényi zsiradékokat, gyógynövényeket tartalmaznak, amelyek garantálják termékeink természetességét és tartalmasságát! Az elkészítés során fő összetevőként bőrbarát lanolint és juhtejet használunk, melyek krémes állagúvá lágyítják a szappanokat, megnyugtatják az igénybe vett bőrt, valamint nedvességpótló hatással rendelkeznek!

Az általunk kínált termékek a „régmúlt idők természetességét” hozzák vissza! Szappanaink ma Európa legkeresettebb és legkedveltebb tisztálkodó szerei közé tartoznak, dekorációs termékeink – melyek egyedileg készülnek, s ezért nincs belőlük két teljesen azonos, pedig a világon is egyedül álló formában válnak otthonok és rendezvények meghatározó díszévé!

Termékeink juhtej és lanolin (birkagyapjú zsír) felhasználásával készülő természetes kozmetikumok, biztosítják a bőr eredeti rugalmasságát, selymes tapintását. Szappanaink müncheni laboratóriumban bevizsgáltak és teszteltek, így megfelelnek a legszigorúbb európai uniós paramétereknek! Ez azért fontos, mert a ma ismert és kapható hasonló termékek gyártóinak többsége ezt nem vállalja, ezáltal sajnos „zsákbamacskát” kínálnak nem egyszer megtévesztő információkkal, ellenőrizetlen összetevőkkel! Ezek az ellenőrizetlen termékek sokszor bőrbántalmakat, irritációt, allergiát rosszabb esetben súlyos bőrbetegséget okoznak.

Szappan történeti áttekintés

Nem tudjuk pontosan, mikor jelent meg a szappan az emberiség történetében, de különbözõ célokra, különbözõ formában már évezredekkel ezelõtt használták. A legrégibb idõkben nem tisztálkodásra, hanem bõrök cserzésére, kikészítésére használták. Az Ebers-féle egyiptomi papirusztekercsek adatai szerint az egyiptomiak a mumifikáláshoz alkalmazták az olajak és zsírok lúgos sóit. Ezeknek a szappantartalmú anyagoknak gyógyító hatást is tulajdonítottak, és virágokból sajtolt illóolajokkal tették kellemesebbekké. Egyiptom területén nagy lehetõséget jelentett a szappangyártás szempontjából a sivatagban nagy mennyiségben található sziksó, vagyis szóda. I.e. 2800-ból, Babilonból származó cseréptöredékek arra utalnak, hogy a nõk hajpomádét készítettek az olajokból és hamuból elõállított szappanszerû kenõcsökbõl. Az ókori görögöknél a testkultúra rendkívül magas fokon állt, ám szappanról vagy szappanszerû anyagokról nem tesznek említést a korabeli leletek. Testük tisztítására agyagot, homokot, horzsakövet és hamut használtak, majd utána olajjal kenték be testüket. A ruhák mosása kifejezetten nõi munkának számított, és csak vízzel történt. A rómaiak is hasonlóan – hamuval tisztálkodtak, és testüket olajjal dörzsölték be. A testre felvitt anyagokat megfelelõ kaparókkal távolították el. A ruházat tisztítása számunkra meglehetõsen bizarr módon zajlott. A mosáshoz erjedt vizeletet használtak, melyet a Róma útkeresztezõdéseiben felállított edényekben gyûjtötték össze. A mosást a fennmaradt rajzok és feljegyzések szerint a vizeletbe áztatva, taposással végezték, kihasználva a vizelet erjedése közben keletkezõ ammónia lúgos kémhatását. Plinius a „Historia naturae” c. mûvében leírja, milyen hasznos a gallok által használt, kecskezsírból és hamuból készített szilárd vagy kenõcsös szappan. A római asszonyok nagy érdeklõdést tanúsítottak iránta. Nemcsak tisztítási célra hozattak a meghódított területekrõl, hanem a hajuk színezésére is használták, hiszen különlegesen szép vörös színt eredményezett.

A pompeji ásatások során olyan mosókonyhát tártak fel, melynek edényeiben, tégelyeiben szappanmaradékok voltak. A IX. századi arab alkimisták feljegyzéseiben is találhatunk utalásokat a szappan tisztító hatása. Ekkor már jelentõs Európában az arab, perzsa és indiai szappanbehozatal Ezzel egyidõben kezd kifejlõdni Európában is a szappangyártás. Nagy Károly rendeletben írja elõ, hogy a hûbéri birtokon szappanfõzõ iparosokat is kell tartani.Szappanfõzõ céhek alakulnak. Már növényi olajt is használnak, de a lúg beszerzése még mindig nagyon költséges. A XVI. századból fennmaradt krónikákból kiderül, hogy a szappant borotválkozásra is használták már, és a borbélyok saját maguk állították elõ. A lúgoldat töménységének, fajsúlyának megállapítására tojást használtak. (15 t%-os lúgban úszó tojásnak a fele emelkedik ki a folyadékból, 8 t%- osból az 1/4 része, 4 t%-osban pedig a tojás lebeg) A szappanfõzés eljárásait szigorú titokként kezelték, és elárulását komolyan büntették.

A XIX. században a francia enciklopédisták egy gyönyörûen illusztrált könyvet adtak ki a szappanfõzés mûvészetérõl. 1789-ben a Francia Tudományos Akadémia pályázatot írt ki a szóda ipari elõállítására. A pályázat nyertese 1791- ben LEBLANC lett. Ám az új szódát kezdetben bizalmatlanul fogadták: „A szódagyárak elûzik a felhõket, és aszályokat okoznak” – hirdették az ellenzõi, fegyveresekkel kellett védeni a gyárakat. A mai szódagyártás technológiájának kifejlesztése FRESNEL francia fizikus nevéhez fûzõdik, 1811-ben szabadalmaztatta az ún. ammóniás eljárást, ennek ipari kifejlesztése pedig SOLVAY nevéhez kötõdik, ma is Solvayfelé szódagyártás néven ismert. A szappangyártás a XX. század elsõ felében rohamos fejlõdésnek indult. A klasszikus, üstökben való szakaszos szappanfõzési eljárásokat felváltotta a korszerûbb, gazdaságosabban mûködõ folyamatos szappangyártási eljárás. Még meg sem élhette azonban a szappangyártás az ipari kibontakozását, a szintetikus mosószerek megjelenésével máris háttérbe került, a pipereszappanok helyét pedig elfoglalták a folyékony szappanok, habfürdõk. A szappan ma mégis reneszánszát éli, ennek egyik oka a házi szappankészítés újraéledése. Pár évtizeddel ezelõtt a szappanfõzés a háziasszonyok általános feladatai közé tartozott. Én is emlékszem, hogy édesanyám a disznóölés után a maradék zsiradékból szappant fõzött, amely aztán a padláson állt hetekig: „érett”. Ezek a szappanok nem voltak olyan finomak, mint a mai utódai – némelyik olyan gusztusos, hogy legszívesebben beleharapna az ember.

– Gyöngyösi Anna, középiskolai kémia tanár ALCHEMILLA Bt. Budapest, Villányi út 52.